Topor István: II. Ptolemaiosz Philadelphosz

II. Ptolemaiosz I. Ptolemaiosz és felesége I. Bereniké gyermeke volt. Kósz szigetén született, ahová Ptolemaioszt elkísérte várandós felesége Bereniké. Amint II. Ptolemaiosz trónra került, elűzette apja azon tanácsadóit, akik az öröklési rend felborítása ellen voksoltak. Így járt apja udvarának legtekintélyesebb tagjai közé tartozó filozófus, Phaléroni Démétriosz is. Őt vidékre száműzte, ahol valószínűleg egy mérges kígyó marta halálra. Később három fivérével is végzett, mivel egyikük állítólag ellene szervezkedett, a másik kettő pedig megpróbálta fellázítani Ciprust. Száműzetés lett a sorsa első feleségének I. Arszinoénak. Amikor Kr.e. 278-ban elvált tőle, Felső-Egyiptomba száműzte, mivel állítólag az életére tört. Ezt követően vette feleségül saját testvérét, II. Arszinoét. A testvérházasság – a korábbi egyiptomi fáraók szokása – a görög vallási törvényeknek homlokegyenest ellentmondó lépés volt. Ám ez Ptolemaioszt nem zavarta. Egyúttal felvette a Philadelphosz („Testvérétszerető”) melléknevet, amely a görög istenvilág testvérpárjának, Apollónnak és Artemisznek volt díszítőjelzője. Ezzel a lépésével kezdődött meg a Ptolemaida uralkodók istenként való tiszteletének hagyománya. A házasságból gyermekük nem született. Miután Arszinoé meghalt testvére-férje fényes templomot emeltetett neki, és egyúttal elrendelte istenként való tiszteletét. Uralkodása alatt Egyiptom dicsőséges nagyhatalommá vált. Területnövelő háborúkat folytatott és a meghódított területeken – Nagy Sándorhoz hasonlóan – városokat alapított. Így hozta létre többek között a következő városokat:Ptolemaisz a Vörös-tenger partvidékén, a mai szudáni és eritreai határ közelében (A városalapítás célja az volt, hogy harci elefántokat szerezzen, amit azért tekintette fontos feladatának, mert addig csak Indiából tudtak elefántokat importálni a hadsereg számára.); a mai Szuez helyén Arszinoé, hogy minél jobban ellenőrzés alatt tudja tartani a Vörös-tengert, valamint a Ráktérítő közelében Bereniké Troglodütika. Kortársai közül II. Ptolemaiosz leginkább mégis kultúra- és művészetpártoló tevékenységével emelkedett ki. Uralkodása alatt Alexandriát a görög világ kulturális központjává tette. Az ókori világ híres könyvtárat II. Ptolemaiosz Philadelphosz alapította Kr.e. 215 körül. Az anyagi alapot a királyi kincstár szolgáltatta, ennek szinte kimeríthetetlen gazdagsága biztosította a könyvtár megalapítását. Az idők folyamán a könyvtárban óriási anyag halmozódott fel, egy római kori forrás szerint 700 ezer papirusztekercsre tehető könyvállomány. Kákosy László szerint „ez a szám ma is tekintélyes könyvtárt jelentene, azonban figyelembe kell vennünk, hogy még a hosszú papirusztekercsek is jóval kevesebb szöveget tartalmaztak, mint egy mai közepes terjedelmű könyv. Egyes tekercsekre csak egy művet írtak fel, másokra többet is másoltak.” Az összegyűjtött anyagot átgondolt rendszer alapján osztályozták és tárolták. A híres költő–író–kritikus–könyvtáros, Kallimakhosz szerzők szerint katalogizálta a könyvtár anyagát. Az által készített katalógus állítólag egymaga 120 tekercsre rúgott! A beszerzés módszereiben sem volt válogatós. Királyi rendelet írta elő, hogy valamennyi, az alexandriai kikötőben horgonyzó hajó, köteles átadni a rajta lévő tekercseket. Ezeket gondosan átvizsgáltál, amelyek a könyvtár állományából hiányoztak, azokat rögtön lemásolták. Ám nem az eredetit adták vissza tulajdonosaiknak, hanem a másolatot. Hatalmas kaució ellenében kérték kölcsön lemásolásra Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész, a nagy athéni „tragikus triász” drámáinak féltve őrzött autográf kéziratait. Hogy a becses kéziratokat ne kelljen visszaadnia az uralkodó inkább veszni hagyta a tizenöt talentum kauciót, az athéniaknak meg be kellett érniük a hamarosan kézhez kapott díszes másolatokkal. A nagy műveltségű Philadelphosz azonban nem csak a klasszikus görög kultúra és az irodalom iránt érdeklődött. Támogatta a természettudományok fejlődését is, palotájában pedig egzotikus állatokból hozott létre gyűjteményt. Vélhetően uralkodói felkérésre írta meg az ókori Egyiptom történetét a pap és történetíró, Manethón. Műve mind a mai napig értékes forrása a történelmi kutatásoknak.
A korábbi klasszikus görög irodalom legértékesebb alkotásait, így a homéroszi eposzokat, az Iliászt és az Odüsszeiát is a könyvtár tudósai mentették át számunkra. Ma olvasható formájukat ezek a művek Alexandriában nyerték el. Egyes források neki tulajdonítják az Ószövetség könyveinek görögre fordíttatását, amelyet már az akkor népes alexandriai zsidó közösség számára készíttetett. Ez a kultúrtörténeti szempontból is maradandó értékű vállalkozás tette lehetővé, hogy a klasszikus héber irodalom utat találjon a görög-római kultúra világába. Ezt a görög fordítást nevezik – latin szóval - Septuagintának vagyis hetvenes fordításnak. A hagyományos legenda szerint ugyanis Eleazár főpap hetven zsidó bölcset küldött Jeruzsálemből Alexandriába. A hetven zsidó bölcs külön cellákba zárva, hetven nap alatt – isteni sugallatra – egymástól függetlenül azonos, szó szerint megegyező fordítást készített a héber eredetiből. Valójában több szakaszban kellett megszületnie a görög nyelvű bibliának, mely ma is fontos forrása a szentírástudománynak. A király bőkezűen támogatta a képzőművészeteket is. Olyan monumentális építményekkel gazdagította birodalmát és fővárosát, mint a pharoszi világítótorony és a világhódító Alexandrosz mauzóleuma. Nagy Sándor holttestét először az óegyiptomi birodalom fővárosába, Memphisbe vitték, ahol egyiptomi síremléket emeltek neki. A múmia nyugalma azonban nem tartott sokáig, mert II. Ptolemaiosz Alexandriába szállíttatta, ahol mauzóleumot építtetett neki. A makedón uralkodó memphiszi sírjába pedig apja és anyja maradványait helyeztette át, akiket Egyiptom védelmező istenségeivé nevezett ki. Az életében gyenge és beteges uralkodó természetes halállal halt meg Kr. e. 246-ban. A trónon első feleségétől, I. Arszinoétól származó fia követte.

 

Források:

Castiglione Lászó: Az ókor nagyjai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971, 232-233.

Hegyi Dolores – Kertész István – Németh György – Sarkady János: Görög történelem a kezdetektől Kr.e. 30-ig. Osiris Kiadó, Budapest, 1995. 329-338.

Kákosy László: Az ókori alexandriai könyvtár. www.ukrajinci.hu/arhiv/hromada_59_hu/kilato_hu/konyvtar.htm - 13k

 

 

Írta: Topor István

Hírek

2018.02.25 16:14
Új szerzőnk Kiszely Tóth Anett történész-levéltáros, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság tagja.Elsődlegesen középkori és kora újkori témákban kutat. Fő kutatási terület:  a XVI. századi magyar arisztokrácia kapcsolatrendszere, különös tekintettel a Guthi Országh családra....
2015.01.04 14:10
Fekete György mentálpedagógus jól ismert szerző, mind a nyomtatott sajtóban, mind az online médiában. Budapesten született 1951-ben. Eredeti végzettsége történelemtanár (ELTE BTK, 1970-1975.). A továbbiakban szakmai önéletrajzából idézünk:   "az Országos Pszichiátriai és Neurológiai...
2014.08.06 22:09
  Szoboszlai Endre 1957-ben született Derecskén. 1986-89 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán tanult, ahol csillagász-ismeretterjesztő diplomát szerzett. 1992 és 94 között a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán belpolitika szakos...
2013.12.28 15:46
    Patyi Szilárd 1987-ben született a délvidéki Szabadkán. Az áltanos és középiskolai tanulmányait is itt végezte. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem-filozófia alapszakos hallgatója.  Fő érdeklődési területe a XX. század és a délvidéki...
2013.10.01 20:24
A Magyar Jogász Egylet Zala Megyei Szervezete, a Zala Megyei Területi Ügyvédi Kamara, a Zalaegerszegi Törvényszék és a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára tisztelettel meghívja Önt a DEÁK ÉS A NŐK Női sorsok és szerepek Deák Ferenc környezetében címmel Deák Ferenc születésének 210....
1 | 2 | 3 | 4 | 5 >>