Topor István: A magyar királyi debreceni 2. honvéd huszárezred rövid története I. rész

A kiegyezést követően I. Ferenc József 1868. december 5-én szentesítette a magyar királyi a honvédségről alkotott XLI. törvényt, az ún. véderőtörvényt. E törvénycikk rendelkezett a királyi honvédség szervezeti felépítéséről. Ennek értelmében a magyar királyi honvédséget 82 gyalogoszászlóalj és 32 lovas század alkotta.
Ebből 28 volt a huszárszázad, 4 pedig horvát dzsidás alakulat. [1]

Egy lovas századkeret létszáma ekkor még meglehetősen csekély volt. A századparancsnokon kívül, 1 hadnagy, 1 tiszthelyettes, 4 altiszt, 28 lovasított, 3 nem lovasított huszár, 2 tisztiszolga és 34-35 állandó eltartásban részesülő ló alkotta.

1874-ben sorsdöntő változások következtek be a honvédség szervezeti felépítésében. Ferenc József március 18-án kelt rendelete értelmében a honvéd lovasság kivált a gyalogdandárok kötelékéből, és négy századból álló ezredekbe tömörült. A lovasezredeket 1-től 10-ig folyószámmal jelölték. A honvédlovassági ezredszervezetre
áttéréskor állították fel 2. honvéd huszárezred törzsét és 2. osztályát.[2] A 2. lovasezredet Debrecen központtal hozták létre a jászberényi 21., a karcagi 33., a nagyváradi 17. és a debreceni 16. századokból. A 2. honvéd huszárezred törzsét és 2. osztályát 1877 októberében telepítették Nagyváradról a már meglévő debreceni megyei/törvényhatósági "Gemeinde" kaszárnyába. Az ezzel kapcsolatos iratokat sajnos kiselejtezték.[3]

1880. május 5-én az uralkodó elrendelte a honvéd lovasezredek nevének megváltoztatását. Ezt követően az 1-9. számút "huszár-", a 10. számút "dzsidásezred"-nek hívták. Ekkortól viselte a 2. lovasezred hivatalosan a magyar királyi 2. huszárezred elnevezést. Tíz évvel később az ezredek elnevezése annyiban változott, hogy abba az ezredtörzs állomáshelyének nevét is belefoglalták, így lett a 2. huszárezredből "magyar királyi
debreceni 2. honvéd huszárezred".

Vélhetően 1887-88-ban készült el az ezred lovas laktanyája, amelyet Debrecen városa építtetett a Széchenyi és Nyugati utca sarkán álló területen. Egy 1882-ben készült Debrecen térkép a laktanya helyén még egy kocsmát tüntet fel.[4] Egy másik utalás a Széchényi utca végén megépült huszárlaktanya elkészülését együtt említi a Margit fürdő, a dohánygyár és a Nagy-Cegléd utca (ma Kossuth utca) végén épült új református templommal.  A dohánygyárat 1887. október 25-én adták át, a Margit Gőz- és Kádfürdő 1888-ban készült el, míg az új református templom, a "veres templom" építése 1886-88 között zajlott. A Debreczen-Nagyváradi Értesítő
1886. évi 1. száma a város fejlődéséről ír. Számba veszi az addig elért eredményeket és megjelöli a következő év feladatait. Ezek között az 1887-es év egyik fontos beruházásaként a lovas kaszárnya felépítését jelöli meg.[5]
Valószínű, hogy el is kezdték az építkezést, mert az 1887-es 27. szám Városunk és a katonaság című cikkében a városban állomásozó katonaság elszállásolásának gondjairól szól. Ebből kiderül, hogy a katonák egy részét, 1200 honvédet az adózó polgároknál szállásolták el a Czegléd utcai temető, a cigánysor, a Hatvan utcai temető környékén, míg egy csapatot a huszárlaktanyában helyeztek el.[6] 1893 novemberében adta át rendeltetésének Debrecen város tanácsa a honvéd lovassági és gyalogsági laktanyát.[7]

1.
ábra A debreceni 2-es honvédek laktanyája

[8]

A Hadtörténelmi Levéltár és Irattár anyagában sem található adat az építés idejére. Ezt az információt Dr. Bonhardt Attila ezredestől, a levéltár vezetőjétől kaptam. Kérésemre megpróbáltak utána nézni az építés kezdetének, de kiderült, hogy a Főhadparancsnokság anyagában erre semmilyen utalás nem található.[9]

1893-ban Debrecen városa 25 évre bérbe adta a huszárlaktanyát a magyar királyi honvédségnek. [10]

1912-ben az ezred I. osztálya is Debrecenbe került.

1913 tavaszán hoztak létre, az 5. és a 11. honvéd lovashadosztályt Budapesten, illetve Debrecenben. A 11. honvéd lovashadosztályt a szegedi 22. lovasdandár a 2. és 3., továbbá a debreceni 24. lovasdandár, valamint az 5. és 9. honvéd huszárezred alkotta.[11]

A Nagy Háború kitörését követően a 2. huszárezred katonái is megkezdték tevékenységüket.  Eredetileg a szerb fronton kellett volna harci feladatokat ellátniuk, de az augusztus 5-i orosz hadüzenet és az orosz front megnyitása megváltoztatta a terveket. A Széchenyi utcai laktanyában megkezdődött a fegyverzet ellenőrzése és karbantartása. Ennek részét képezte a kardok élesítése is.

2. ábra Kardok köszörülése a
laktanyában 1914 augusztusában[12]

Az ezred II. osztályánál, a nagyváradinál már augusztus 4-én megtörtént az eskütétel. A debreceni I. osztálynál erre csak augusztus 16-án került sor. A laktanya udvara megtelt érdeklődőkkel, akiknek lelkes éljenzése közepette tették le esküjüket a harcba indulók.

3. ábra Az ezredtörzs I. osztályának
eskütétele 1914. augusztus 16-án a Széchenyi utcai huszárlaktanya udvarán

Így 1914. augusztus 20-án a 11. lovashadosztály kötelékébe tartozó ezredet bevagonírozták és mintegy húszezer ember lelkes éljenzése közepette elindították Galíciába. Az állomáson a híres cigányprímás, Magyari Imre és bandájának zenéje kísérte a huszárokat. Azonban nem a teljes ezred kelt útra ezen a napon, hanem csak az ezredtörzs és a debreceni I. osztály 1. százada valamint Nagyváradról a II. osztály 4. százada. Augusztus 22-én délután két órára érkezek meg Lembergbe. Az ezred többi részei 22-én, 23-án és végül 24-én érkeztek meg ugyanide. Így 24-én délutánra végre együtt volt az egész ezred.[13] A 11. honvéd lovashadosztály Lemberg mellett Kamionka-Strumilowanál esett át a tűzkeresztségen, ahol kozákokat futamított meg. A kettes huszárok - a többi hadosztály huszárezredeihez hasonlóan - felderítői feladatokat láttak el. Ezen túl a felderített ellenséges egységek megsemmisítését is el kellett végezniük.[14]

A háború első hónapjaiban a többszörös túlerőben lévő oroszokkal hősiesen küzdő alakulat szörnyű veszteségeket szenvedett. Az ezred legvitézebb haditettét 1914. szeptember 8-án hajtotta végre Ujfalussy Gábor ezredparancsnok vezényletével. A Mackensen hadsereg kötelékében harcoló ezredet Volhíniában vetették be. A Linsingen hadseregcsoport jobb szárnyát kellett biztosítaniuk. Velük szemben a 338. orosz gyalogezred és több lovashadosztály, köztük egy dragonyos hadosztály állt. Gyilkos ütközet kezdődött. A huszárok lovaikról leszállva közelharcba bocsátkoztak. A sereg jobbszárnyát bekerítés fenyegette, amikor a kettes huszárok az ellenség hátába kerülve öldöklő küzdelemben megfutamították az ellenséget. Ez az ütközet volt a legdicsőbb, de egyben legvéresebb is az egység történetében. [15] Novemberre az ezred hat századából mindössze négy maradt. Ennek ellenére bátorságukkal és vitézségükkel jelentősen hozzájárultak az első és második lembergi csaták, a decemberi limanowai és 1915 tavaszán a gorlicei áttörés sikeréhez.

Az ezred katonái azonban legnagyszerűbb haditettüknek az 1915. augusztus 20. és 22-e között lezajlott chworostowi és komarow-novoszielki előretörést tartották. Ennek a győzelemnek az időpontját választották később ezrednapul. Zupka Győző huszárszázados 1917-ben így indokolta a döntést: "Ezeknek a napoknak az emléke számunkra dicső és örökké felejthetetlen. Ezeken a napokon derék huszárjainkkal, tisztjeinkkel
együtt páratlan magyar harci erények birtokában példát adtunk arra, hogy mi maroknyi magyarok miképpen teljesítettük kötelességünket, a magyarok Istenében és a magyar elhivatottságba vetett tántoríthatatlan bizalommal és hittel, soha nem csüggedő kitartással."[16]